Az iskolánk sikeresen pályázott és nyert a Határtalanul program keretében, így már több, mint egy éve nagy izgalommal figyeltük az eseményeket, hogy a járványhelyzet lehetővé teszi-e számunkra, hogy a régen várt tanulmányi kirándulásra elinduljunk. Nagyon örültünk, amikor nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az idei évben tényleg kijuthatunk Erdélybe, mert már annyi mindent meséltek róla azok, akik kint jártak, és mi magunk is az internet segítségével sok mindennek utána néztünk, s ahogy közeledett az indulás napja egyre felkészültebbek –hála az előkészítő órának és feladatoknak- és egyben izgatottabbak is lettünk.
Őszintén szólva, először mindenkit megrémített az a többórás út, ami pénteken reggel 4 órakor várt ránk. Az első napon Gyergyószárhegy volt az úti cél, ami a szállásunk helyszíne is volt. Útközben több helyen is megálltunk: az egyik a Királyhágó volt, a másik pedig a Tordai-hasadék. Nekem különösen tetszett az utóbbi, mert elképesztő látványt nyújtanak benne a fák és a sziklák együtt, majd Marosvásárhellyel ismerkedtünk meg. Már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk a szállásunkra, ahol kipihenve a nap fáradalmait eltölthettük az éjszakákat. Első este is, ahogy utána szinte minden este a lefekvés előtt rengeteget beszélgettünk, kártyáztunk, csocsóztunk és fociztunk is természetesen, mert egy kis labdajátékhoz mindig van energia, főleg a fiúknak.
Második napon ellátogattunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A Gyilkos-tónál kaptunk egy kis szabadidőt és gyönyörködhettünk abban a látványban, amit a tó nyújtott nekünk, és többen körbe is sétálták a tavat. A Békás-szoros egy körülbelül 7-km-es gyalogtúra, ahol az út olyan, mintha egyre szűkülne. Szintén csodálatos kilátást adnak nekünk a minket körül ölelő sziklafalak. Ugyanezen a napon délután elmentünk Csíksomlyóra, a búcsú helyszínére. Az odafelé vezető túra kissé nehézkes volt a csapat számára, de kárpótolt minket az alattunk elterülő táj látványa.
A harmadik napon volt szerintem az egyik legnehezebb napunk. Ellátogattunk a torjai Büdös-barlanghoz, a Szent Anna-tóhoz és a Mohos-tőzegláphoz. A barlanghoz egy meredek emelkedő vezetett, ez volt a legkimerítőbb. Fent a „büdösben” aztán meghallgattuk a barlang történetét, majd folytattuk utunkat a tóhoz. Rendkívül szép volt és hangulatos. Elfáradva megpihentünk és mindenki a tájat figyelte. A tőzeglápnál idegenvezetést is kaptunk, így még jobban megismerhettük a helyszínt és azt is, hogyan alakult ki.
A harmadik napon volt szerintem az egyik legnehezebb napunk. Ellátogattunk a torjai Büdös-barlanghoz, a Szent Anna-tóhoz és a Mohos-tőzegláphoz. A barlanghoz egy meredek emelkedő vezetett, ez volt a legkimerítőbb. Fent a „büdösben” aztán meghallgattuk a barlang történetét, majd folytattuk utunkat a tóhoz. Rendkívül szép volt és hangulatos. Elfáradva megpihentünk és mindenki a tájat figyelte. A tőzeglápnál idegenvezetést is kaptunk, így még jobban megismerhettük a helyszínt és azt is, hogyan alakult ki.
Negyedik napon Gyergyószentmiklósra látogattunk, ahol megismerkedtünk az ottani gyermekotthon lakóinak életével. Ezt követően megnéztük a Ditrón található Szent Katalin templomot. Belülről egyszerűen csodálatos volt a mennyezete és a benne található szobrok is. Délutáni programunk lovaskocsikázás volt, amely egy közeli tanyára vezetett, ahol a gyergyószentmiklósi Szent Anna Otthon lakói rendszeresen töltik a mindennapjaikat – ez jutalom is a számukra, hogy kint lehetnek az állatok között és nagyon sok gyereknek saját állata is van, amiről Ő gondoskodik. Itt bárki kipróbálhatta a lovaglást, s kicsit jobban megismerkedhettünk az itt élő gyerekek mindennapjaival.
Utolsó napunkon az egyetlen nehézségünk a korán kelés volt. Hajnali 4-kor elindultunk haza, mivel még megálltunk a Tordai Sóbányánál, Kolozsváron és Körösfőn. Majd fáradtan, de tele élményekkel értünk Ceglédre. Biztos, hogy örökké emlékezni fogunk az Erdélyben szerzett élményeinkre.
Hálásak vagyunk pedagógusainknak, akik velünk voltak ezen a hosszú úton és köszönöttel tartozunk a Határtalanul! programnak is, hogy eljuthattunk erre a csodás vidékre.
8. osztályos diákok
Erdélyi pillanatok – Egy Határtanul! Kirándulás élményei
Ebben az évben lehetőségünk adódott elmenni egy csodálatos helyre, Erdélybe. Ez a tanulmányi kirándulás a Határtalanul! Program kereténen valósult, amiért hálásak vagyunk a szervezőknek és a pályázatót kiíró Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek is.
5 napot 4 éjszakát töltöttünk ott, rengeteg programmal és közös élménnyel gazdagodva térhettünk haza. Már az első nap egy kisebb túrával kezdtünk a Tordai hasadéknál, ami nagyon jól esett a hosszú buszút után. Nagyon tetszett a hasadék és izgalmas pillanatokat éltünk át a függőhidakon való átkelésekkor. Mielőtt megérkeztünk volna a szállásunkra még Marosvásárhelyen sétáltunk egy kicsit, és csoportképet készítettünk a Bolyaiak szobra előtt, ami az osztályfőnükünknek nagyon tetszett, hiszen ő matematika szakos és így már többször mesélt a munkásságukról. Este fáradtan, de tele élményekkel érkeztünk meg Gyergyószárhegyre, ahol énekeltünk közösen a szállásadóknak, elfoglaltuk a szobáinkat és kipakoltunk. Jól esett a meleg vacsora és egész hamar visszavonultunk a szobáinkba, ahol kicsit még beszélgettünk az osztálytársainkkal a nap izgalmas eseményeiről.
Másnap reggel 7-kor keltünk, s számunkra szokatlan módon reggeli tornával indítottuk a napot, majd utána indultunk reggelizni. Miután elfogyasztottuk a reggelinket, még kicsit rendbe tettük a szobáinkat és magunkat is, s máris pattantunk fel a buszra és elindultunk a Gyilkos-tóhoz. Nem volt hosszú az út, de annál kanyargósabb, ami kicsit megviselte néhányunk pocakját, de nagyobb gond nélkül megérkeztünk a célunkhoz. Itt volt időnk szétnézni, kicsit vásárolgatni, majd elindultunk a csobogó patak mentén a Békás-szoroshoz. Izgalmas volt a kacskaringós úton haladni lefelé és közben gyönyörködni a tájban. Szerencsékre a busz a szoros végénél várt minket, így nem kellett visszafelé is gyalogolni, ami biztosan sokkal nehezebb lett volna, mert nagyon sokat sétáltunk lefelé. Az eső is folyamatosan a nyomunkban volt, de szerencsére sikerült szárazon megúszni a túrát. Elfogyasztottuk az úti csomagunkat és már robogtunk is a felhők elől Csíksomlyóra. Itt először felsétáltunk a nyeregbe, ahol egy kis rögtönzött futóversenyre is volt pár társunknak ereje, majd indultunk vissza a kegytemplomhoz. Tudtuk, hogy útközben lesz egy borvíz kút is amit már nagyon meg akartunk kóstolni, de elég érdekes íze volt, s a kiselőadásból megtudtuk, hogy miért ilyen az íze és mi mindenre lehet használni, milyen pozitív élettani hatásai vannak. A templomban közösen imádkoztunk és énekeltük, s hálát adtunk, hogy itt lehetünk ezen a csodás helyen. Este felé értünk ismét a szállásra, ahol megvacsoráztunk majd pihenésképpen, a fárasztó, élményekkel teli nap után, volt lehetőségünk még kártyázni, biliárdozni, csocsózni, átbeszélni a napot….
Ismét fáradtan estünk az ágyunkba, s másnap már a harmadik napra ébredtünk. A reggeli után gyorsan el is indultunk. Az úton szebbnél szebb látvány tárult elénk. Az első megálló a Torjai Büdös barlanghoz vezetett. Itt egy nagyon érdekes kísérletben lehetett részünk. Vittünk buborék fújót és a buborékokkal végzett kísérlet során láttuk, hogy a barlangban található kén és szén-dioxid szintje alá nem ment a buborék. Azt meg kell hagyni, hogy igazán büdös is volt a kén tartalmú gázok miatt. A Büdös barlang és a története nagyon elgondolgattató volt. Második megálló a Szent-Anna tónál volt, ahol nem mindenki tudta már bevállalni a sétát, mert pár gyereknek nagyon fájt a lába a sok túrázástól, de utólag meg is bánták, mert nagyon szép látvány volt. Oda fele fekete medvével bár nem találkoztunk, csak nyomait láttuk, és szerencsére ez volt a legközelebbi kapcsolatunk a medvékkel, mert mondták, hogy ezen a területen nagyon sok medve él. Sajnos itt már utolért minket az eső és kicsit eláztunk a tótól felfelé vezető úton. Amikor hazaértünk megünnepeltük az egyik osztálytársunk szülinapját.
Másnap reggel a szokásos rutin után, Gyergyószentmiklósra indultunk meglátogatni az otthonban lakó gyerekeket, sajnálatos módon ők iskolában voltak ezért csak az otthonvezetővel találkoztunk, aki sokat mesélt az itt lakók mindennapi életéről. A szállásunkon lovaskocsi várt minket, ami elvitt az otthonban lakó gyerekek lovardájába, ahol már tudtunk találkozni a gyerekek egy részével. Ők is sok érdekességet meséltek a mindennapjaikról, az életükről, volt, ami nagyon meglepett bennünket is. Ezt a napot is játékokkal zártuk.
Másnap reggel hajnali négykor keltünk ugyanis elindultunk haza. Hazafelé menet még meglátogattuk a Tordai sóbányát. Vettünk szép ásványokat, ajándékokat a szülőknek. Mikor a gyógy fülkében ültünk láttunk csónakázó embereket a sóbányában. Nem is gondoltuk, hogy a föld alatt ennyi mindennel fogunk találkozni. Kolozsváron sajnos a Szent Mihály templomot, csak kívülről tudtuk megnézni, de úgy is nagyon szépnek tűnt. Talán itt a téren Mátyás király szobra előtt készítettük az utolsó csoportképet, s kezdünk szembesülni a ténnyel, hogy a végéhez közeledik a kirándulás. Haza felé vezető úton sokat énekeltünk, beszélgettünk és ahogy egyre közeledtünk a határ felé, arra gondoltunk milyen jó lenne még egy kicsit maradni, mennyi mindent nem láttunk még, de azért jó lesz este otthon lenni a szüleinkkel is.
Ez alatt az 5 nap alatt rengetek élménnyel gazdagodtunk, és az osztályközösség is jobban összekovácsolódott. Jó volt egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból.
7.a osztályos lányok
Határtalanul 2022 május 2.-6.
Életre szóló élményt szereztünk, amikor az osztálytársainkkal és az évfolyamunkkal 5 napot töltöttünk el Erdélyben a Határtalanul program keretében.
Kora hajnalban indultunk és többórás buszút után érkeztünk meg első helyszínünkre a Király-hágóra, ahol megpihenhettünk és csodás képek készültek a tájjal a háttérben. A Tordai-hasadéknál egy mesés gyalogtúrán vettünk részt. Fantasztikus élmény volt, a meredek sziklák között és a folyó mellett sétálni. Este 8 órára értünk a szálláshelyünkre, ami Gyergyószárhegyen volt. Külön házakban voltak a fiúk és a lányok, 2-3 ágyas szobákban. Második napunkat a Gyilkos-tónál kezdtük. Majd, mintegy 7 km-t, legyalogoltunk a Békás-szoroshoz. Elképesztő volt, hogy már nemcsak képen, hanem élőben is láthattuk a 300 m-es sziklafalakat. A szoros után a csíksomlyói búcsú helyszínére látogattunk el. Nagy kihívást jelentett sokunknak a közepes -,,light”-os- úton való feljutás. Miután felértünk varázslatos kép tárult elénk, megérte felküzdeni magunkat. A szállásra visszaérve gyorsan fogyott el a mindig ízletes vacsora.
Harmadik napunkat a Szent Anna-tónál kezdtük, ahova lesétáltunk a kiépített kanyargós gyalogösvényen. Majd a Mohos- tőzegláp következett ahol kis záporeső kapott el bennünket. Ugyan borús időben indultunk a torjai Büdös-barlanghoz, de szerencsére kitisztult az ég. Végig napsütés és meleg idő volt. A barlangnál a nevéhez híven kellemetlen, orrfacsaró szag volt. Ezt a kéngáz okozza. 7-8 fős csapatokban sétáltunk be a kéngázzal teli üregbe. Ahogy ott álltunk bizsergő érzés fogott el bennünket és buborékfújó segítségével megállapíthattuk a kén szintjét.
Negyedik napon a gyergyószentmiklósi Szent Anna Gyermekotthonhoz látogattunk el és ismerhettük meg az ott élők mindennapjait és helyzetét. Délután izgalmas körülmények között lovas kocsikázni mentünk. Az arra érkező kocsik vezetői előszeretettel integettek és dudáltak nekünk. A tanyán lovaglásra is volt lehetőség.
Gyorsan elteltek a programokkal teli napok Erdélyben. Az utolsó napon még a hatalmas és csodálatos Tordai Sóbarlangot néztük meg. Kolozsváron Mátyás király szobrát és szülőházát.
A szeretteinknek Kőrösfőn ajándékba vásárolt népi, kézzel készített edények, játékok nagy örömet okoztak az itthoniaknak. Életre szóló emlékekkel lettünk gazdagabbak. Köszönjük tanárainknak, hogy elvittek bennünket és együtt élhettük át ezeket a napokat.
2022.04.22.-2022.04.26.
2022.05.02.-2022.05.06.
2022.05.07.-2022.05.11.
Közös-ELÓ-UTÓ TÉMANAP
